Las Vegas nem volt "Paradicsomi Város" Slash számára, amikor megpróbálta megnézni a Guns n' Roses koncertet a Hard Rock Hotel-ben 2001 decemberében. Úgy tűnik a zenekar alapító gitárosa nem volt "Üdvözölve a Dzsungelben".
Slash -aki 1996-ban elhagyta a zenekart és megalapította a Slash'S Snakepit-et- elmondása szerint éppen Las Vegasban nyaralt, amikor megtudta, hogy 2 hét múlva, szilveszterkor és előtte két nappal, volt zenekara koncertet fog adni. Felhívott néhány telefonszámot és szerzett belépőt a show-ra.
"Még soha nem láttam a Guns n' Roses-t ebben a felállásban és kíváncsi lettem. Továbbá a zenekart támogató minőségben akartam jelen lenni. Próbáltam nem híresztelni a várható jelenlétemet, de a Guns n' Roses menedzsment rájött a szándékomra és pokoli lármát csapott."
Slash elmondta, hogy a Guns n' Roses cégének képviselői, a Hard Rock Hotel biztonsági vezetőivel karöltve felkeresték és kérték, hogy maradjon távol a koncerttől, megkímélve magát a megaláztatástól, hogy a koncert bejáratánál kelljen őt visszafordítani.
Slash elmondta, hogy megpróbálta őket meggyőzni arról, hogy semmilyen rossz szándéka sincs a koncerttel kapcsolatban, de eredménytelenül. Az ok, amire hivatkoztak az volt, hogy Axl-t valószínűleg kiborítaná a jelenléte és utasításba adta, hogy egyetlen alapító tag sem léphet be a koncertre. Slash felajánlotta, hogy később ér a koncertre és hamarabb távozik, továbbá hátul meghúzódik, de ők elutasították.
Slash elmondta, hogy talált egy biztonsági embert, aki vállalta, hogy beviszi a koncertre, de a támogató erre is rájött, így azt nyilatkozta : "Ha Slash-t meglátják a koncerten, valaki ki lesz rúgva."
Ennél a pontnál Slash rájött, hogy értelmetlen próbálkoznia bejutni a show-ra és aznap este inkább egy kaszinóba ment mulatni. Az este nem volt számára teljes bukás, hiszen összefutott néhányi régi Guns n' Roses-hez kötődő barátjával, akikkel együtt mulatott aznap este.
"Én igazából csak a koncert miatt akartam ott lenni, nem büszkeségből."-mondta Slash. "Ha büszkeségből akartam volna ott lenni, akkor akár azt is megtehettem volna, hogy a koncert közben mobilról felhívom a biztonsági főnököt, hogy ott vagyok a közönség közepén és kapjon el, ha tud. Akkor aztán igazán jól szóltak volna Axl szájából azok a Guns n' Roses dalok, amiket még közösen játszottunk."
A Hotel szóvivője szerint -akit értesítettek arról, hogy Slash-nek nincs jegye a koncertre- elmondta, hogy egyetlen biztonsági ember sem keveredett összetűzésbe a gitárossal aznap este, vagyis nem erősítette meg és nem is cáfolta Slash jelenlétét. "Ha egy látogatónak van jegye vagy engedélye, akkor mi beengedjük, ha nincs, akkor nem engedjük be."-mondta a szóvivő.
A zenekar menedzsere Doug Goldstein a Los Angeles Times-nak elmondta : "Nem tudtuk, mik a szándékai. Ha mást nem, zavart keltett volna. Axl nagyon ideges volt a két koncert miatt, ezért magunk döntöttünk úgy, hogy nem vállalunk semmi kockázatot."
2009. január 27., kedd
2009. január 13., kedd
Duff McKagan interjú
Egy 4 perces interjú jelent meg a Channel Bee internetes oldalon Duff McKagannel, a Guns n' Roses egykori basszusgitárosával, aki arról beszélt, hogy '93-ban unalmukban sztriptíztáncosokat reptettek egyik koncert helyszínről a másikra.
Houstonban voltunk, fényes nappal, az estét egy szállodában kellett töltenünk, majd másnap indultunk a repülőtérre. Mindenkinek saját limuzinja volt, bár nem tudom, hogy miért. Akkoriban a Guns n' Roses már közeledett a véghez és minden nagyon eltúlzott volt. Óriási felhajtás volt körülöttünk, akárhova is mentünk.
A repülőtérre menet kaptunk egy telefonhívást, hogy valami baj van a géppel, úgyhogy 1-2 órás késéssel indulunk majd.
És tudod mi a jó a repülőterekben? Mindig vannak a környéken sztriptízbárok. Mindig. Nem tudom, hogy miért, de mindig vannak. Úgyhogy bementünk az egyikbe, amit Rick's-nek hívtak és elég híres szrtiptízbár volt akkoriban Houstonban. Viszont mivel fényes nappal volt, a hely vezetője elkezdett telefonálgatni, hogy behívja a csajokat, hiszen itt a Guns n' Roses... Úgyhogy az összes csaj bejött, néhány órát maradtunk, iszogattunk, majd jött a nagy ötlet, hogy vigyük a csajokat magunkkal.
Azt hiszem... Salt Lake Citybe repültünk, ami egy halott város... Mindannyian egyedül voltunk és az összes lány jönni akart, amitől a sztiptízbár főnöke igencsak ideges lett, hiszen elvittük a beosztottjait magunkkal.
Aznap este Salt Lake Cityben játszottunk és felhítuk az öszes csajt a színpadra, hogy eljátszuk a 'Rocket Queen'-t, vagy valami hasonlót. Nem hiszem, hogy látott már ilyet az a város, hiszen az egy jobboldali, konzervatív, keresztény vidék. Szóval vicces volt.
Biztos vagyok benne, hogy odafelé a repülőn történt valami, de nem igazán emlékszem... Mindez 1993 környékén történt, amikor a legnagyobb volt a züllés a zenekar háza táján. Legalább a felére nem is emlékszem. Emberek jönnek hozzám és beszélnek azokról a nagyszerű időkről, hogy "Emlékszel, '93-ban, amikor úgy ki voltál ütve?"
Én pedig: "Nem, nem emlékszem rá. Semmire, egyáltalán."
Houstonban voltunk, fényes nappal, az estét egy szállodában kellett töltenünk, majd másnap indultunk a repülőtérre. Mindenkinek saját limuzinja volt, bár nem tudom, hogy miért. Akkoriban a Guns n' Roses már közeledett a véghez és minden nagyon eltúlzott volt. Óriási felhajtás volt körülöttünk, akárhova is mentünk.
A repülőtérre menet kaptunk egy telefonhívást, hogy valami baj van a géppel, úgyhogy 1-2 órás késéssel indulunk majd.
És tudod mi a jó a repülőterekben? Mindig vannak a környéken sztriptízbárok. Mindig. Nem tudom, hogy miért, de mindig vannak. Úgyhogy bementünk az egyikbe, amit Rick's-nek hívtak és elég híres szrtiptízbár volt akkoriban Houstonban. Viszont mivel fényes nappal volt, a hely vezetője elkezdett telefonálgatni, hogy behívja a csajokat, hiszen itt a Guns n' Roses... Úgyhogy az összes csaj bejött, néhány órát maradtunk, iszogattunk, majd jött a nagy ötlet, hogy vigyük a csajokat magunkkal.
Azt hiszem... Salt Lake Citybe repültünk, ami egy halott város... Mindannyian egyedül voltunk és az összes lány jönni akart, amitől a sztiptízbár főnöke igencsak ideges lett, hiszen elvittük a beosztottjait magunkkal.
Aznap este Salt Lake Cityben játszottunk és felhítuk az öszes csajt a színpadra, hogy eljátszuk a 'Rocket Queen'-t, vagy valami hasonlót. Nem hiszem, hogy látott már ilyet az a város, hiszen az egy jobboldali, konzervatív, keresztény vidék. Szóval vicces volt.
Biztos vagyok benne, hogy odafelé a repülőn történt valami, de nem igazán emlékszem... Mindez 1993 környékén történt, amikor a legnagyobb volt a züllés a zenekar háza táján. Legalább a felére nem is emlékszem. Emberek jönnek hozzám és beszélnek azokról a nagyszerű időkről, hogy "Emlékszel, '93-ban, amikor úgy ki voltál ütve?"
Én pedig: "Nem, nem emlékszem rá. Semmire, egyáltalán."
2009. január 11., vasárnap
Guitar one cikk 2.rész
(folyt.)
Guitar One: Mennyire volt nehéz felvenni a dalaitokat?
Slash: Nos valójában nehéz dolog volt, mert a zenénk elég nyers volt és nem akartunk túl sok effektet és hasonló dolgot használni, egyszóval túldíszíteni. Emelett azonban rendelkeztünk bizonyos mértékű szakmai feddhetelenséggel és azt akartuk, hogy tömör, összefüggő legyen. Van egy csomó banda, akik tébolyult hangzást visznek a zenébe. Nos, mi is tébolyodottak voltunk, de össze akartuk fogni az albumot annyira, hogy aztán nehogy darabjaira hulljon szét. Szóval olyan hangzást biztosítottunk, mely úgy tűnt, hogy azonnal darabokra hullik, mégis valahol összefogta, egésszé tette a zenénket.
Guitar One: Milyen volt akkoriban egy átlagos napod?
Slash: Az én létem mindig egy különc "cigány" fajta valami volt, nagyon a zenémhez illő, de minden mástól különböző. Szóval este 11-12.-ig dolgoztam, aztán ki az utcára, találni egy helyet, ahol lóghatok, aztán egy helyet, ahol alhatok, aztán pedig másnap reggel valahogy visszajutni a studioba dolgozni. Ezt csináltam végig a felvételek alatt.
Guitar One: Szórakoztatok a felvételek alatt?
Slash: Ami legfontosabb a Guns munkája során az volt, hogy még a legrosszabb napjainkon is minden egyéb háttérbe szorult annak érdekében, hogy megfelelően tudjuk a felvételeket folytatni. Bizonyos határokon belül "szórakoztunk" [nevet], de nem lehetett mértéktelenül a felvételek alatt, mert ahogy nem tudtál jól játszani, a jelenléted a studioban értelmét vesztette. Egyszóval a studioban egy kis Jack és kávé, de az egész napi munka után mindez érvényét vesztette. Aztán másnap alig tudtál időben megjelenni a studioban, de senki sem szólt rád addig, amíg ez nem volt hatással a munkádra.
Guitar One: És mikor fordultak rosszra a dolgok?
Slash: Először ott volt Steven, akit túlzott drogfogyasztása miatt engedtünk el. Nagy változás volt, de túléltük. De ez erős hatást gyakorolt a - közhellyel élve - az út széléről felkapaszkodott, kölykökből álló csapat bajtársias érzelmeire. Nehéz volt, mert én 20 voltam, míg Steven 21, amikor a banda megalakult. Profi szemléletünk volt, de valójában csak egy csapatnyi őrült kölyök voltunk. Nagyon nehéz volt bármelyikünket is gyeplőn tartani [nevet]. Csak az volt biztos, hogy hányra járunk dolgozni, de utána... Senki sem tudta mi fog történni.
Szóval mikor hozzáláttunk a Use Your Illusion-höz, Matt Sorum csatalkozott a zenekarhoz és ő olyan volt mint mi mindnyájan, szóval ez jó volt. Aztán megcsináltuk ezt a dupla dolgot, olyan sok anyagunk volt. Aztán következtek a nagy koncertek és olyan érzésünk volt, mintha albumkészítés közben koncerteznénk. És még olyan sok dolog várt ránk. Ezért plusz két évig turnéztunk azokkal az albumokkal.
Aztán Izzy is kilépett és túlzottan sok szar dolog történt az úton, a késéssel kezdődő koncertektől kezdve, a botrányokig. Kezdetektől fogva egyszerű banda voltunk és tényleg alig vártuk, hogy reggel felkejünk és estig játszhassunk, erről szólt az életünk. De mikor mindez bonyolultabbá kezdett válni olyan okok miatt, melyek ellen legtöbbünk semmit sem tehetett, szóval az nagy nyomás alá helyezte a zenekart.
Hát nem volt egy "sikeres vadászat"-féle történet, az egész kezdett olyanná válni, mint amit Axl eredetileg tervezett, olyanná, amiről még mi sem tudtunk semmit [nevet]. Amikor a turné véget ért, végiggondoltam, hogy mi jöhet még és rájöttem, hogy teljesen elhidegültem ettől az egésztől. Az, ami összekovácsolt minket nagyon hiányzott, miután elveszítettünk néhány srácot. Az ilyen dolgokat nem lehet visszacsinálni.
Próbáltunk a végsőkig együttmaradni, de Axl olyan zenei irányt keresett, amibe mi nem tudtunk elmélyülni. Végül - mivel ez már nem volt jó móka számomra - elhagytam a csapatot. Ennek következtében Duff is kilépett és Matt-et kirúgták. Most Axl a Guns-t egyedül csinálja. Nem érzek megbánást a dolgok miatt, mert egy lassú, módszeres dolog volt, ami lezajlott. Most arra várok, hogy az új Guns album megjelenjen és legyen valami kézzel fogható dolog, ami megmagyarázza, merre is fordult Axl és, hogy néhány dolog tisztázódjon ezáltal.
Guitar One: De zeneileg valami jó is származott Axl akaratos természetéből.
Slash: Ó igen! Ő az egyik legjobb szövegíró. Még nagyon sokra viheti és ő egy nagyon értelmes, csodálatos fiú. Az egész attól függ, hogy mennyire akarsz vele érzelmi kapcsolatba lépni. Ennek bizonyos részeit néhányan a bandából nem feltétlenül akartak elfogadni. Szóval próbálsz megértő lenni, próbálsz jóbarát, jó csapattag lenni, de ha bizonyos dolgok negatívan hatnak a zenekar tevékenységére, amellett tényleg nagyon nehéz kiállni.
Kíváncsian várom az új albumot, hiszen olyan sok idő telt el, mióta mindez elkezdődött, Axl biztosan sok mindent szeretne elmondani. És lényeges, hogy a zene iránti lelkesedés és energia hitelesen tükröződjön a színpadról is, ez is egy összetevője a rock n' roll-nak. De ez attól is függ, hogy mennyire messze mész el. Az egészet magadénak tudhatod mindaddig, amíg a színpadon vagy - nagyszerű, de mi van akkor, amikor lemész a színpadról [nevet]?
Guitar One: Újra együtt játszottál Izzy-vel. Van valamilyen újabb ötleted, hogy miért illett össze annyayira a zenei stílusotok?
Slash: Ez egy olyan dolog, hogy nem számított, hogy ki jött valamilyen javaslattal, soha nem kellett azzal előjönnöm, hogy "Izzy játszon valamit így vagy úgy". Mindenki a saját stílusában játszott és mi sosem beszéltünk erről túl sokat.
Tegnap este összejöttünk és teljes dalokat raktunk össze zenei alapokból. Ez az egyetlen dolog, amiért együtt játszunk, tudjuk, hogy mit várhatunk egymástól. És ez mindig is így volt. Én kísértem az ő részét és egyben kihangsúlyoztam és ő szintúgy. Kettőnk között ez egyfajta kötődést biztosított. Mindig is barátok voltunk, így együtt lenni egy szobában és játszani számunkta egyszerű dolog.
Guitar One: Mire számíthatunk tőled a közeljövőben?
Slash: Elkészítek egy albumot az anyagból, amit Izzy-vel közösen illetve magam készítek. Más emberekkel is együtt szeretnék működni és összerakni egy albumot egy csomó vendégművésszel, egy király rock n' roll albumot, amin olyan zenészek játszanak majd együtt, melyre senki sem számít.
Guitar One: És végül mi volt a legfontosabb hatás, ami ért mialatt az Appetite for Destruction-t készítetted?
Slash: Meg kellene kérdezned az autókölcsönző vállalatot, amelytől a furgont béreltük, hogy eljussunk a Völgyből Hollywood-ba [nevet]. Egy csomó furgont tönkretettünk -biztosan volt három-négy, amit összetörtünk az éjszaka közepén. Olyan sok kölcsönző cég haragudott meg ránk és volt kész rá, hogy bepereljen minket, de hát nem volt rá módjuk, hogy pereljenek. Ez az amiről az album valójában szólt, Étvágy a romboláshoz. Azok mi voltunk, az egész világ ellen. És azok nagyon király idők voltak, mert ma már nem léteznek...
Guitar One: Mennyire volt nehéz felvenni a dalaitokat?
Slash: Nos valójában nehéz dolog volt, mert a zenénk elég nyers volt és nem akartunk túl sok effektet és hasonló dolgot használni, egyszóval túldíszíteni. Emelett azonban rendelkeztünk bizonyos mértékű szakmai feddhetelenséggel és azt akartuk, hogy tömör, összefüggő legyen. Van egy csomó banda, akik tébolyult hangzást visznek a zenébe. Nos, mi is tébolyodottak voltunk, de össze akartuk fogni az albumot annyira, hogy aztán nehogy darabjaira hulljon szét. Szóval olyan hangzást biztosítottunk, mely úgy tűnt, hogy azonnal darabokra hullik, mégis valahol összefogta, egésszé tette a zenénket.
Guitar One: Milyen volt akkoriban egy átlagos napod?
Slash: Az én létem mindig egy különc "cigány" fajta valami volt, nagyon a zenémhez illő, de minden mástól különböző. Szóval este 11-12.-ig dolgoztam, aztán ki az utcára, találni egy helyet, ahol lóghatok, aztán egy helyet, ahol alhatok, aztán pedig másnap reggel valahogy visszajutni a studioba dolgozni. Ezt csináltam végig a felvételek alatt.
Guitar One: Szórakoztatok a felvételek alatt?
Slash: Ami legfontosabb a Guns munkája során az volt, hogy még a legrosszabb napjainkon is minden egyéb háttérbe szorult annak érdekében, hogy megfelelően tudjuk a felvételeket folytatni. Bizonyos határokon belül "szórakoztunk" [nevet], de nem lehetett mértéktelenül a felvételek alatt, mert ahogy nem tudtál jól játszani, a jelenléted a studioban értelmét vesztette. Egyszóval a studioban egy kis Jack és kávé, de az egész napi munka után mindez érvényét vesztette. Aztán másnap alig tudtál időben megjelenni a studioban, de senki sem szólt rád addig, amíg ez nem volt hatással a munkádra.
Guitar One: És mikor fordultak rosszra a dolgok?
Slash: Először ott volt Steven, akit túlzott drogfogyasztása miatt engedtünk el. Nagy változás volt, de túléltük. De ez erős hatást gyakorolt a - közhellyel élve - az út széléről felkapaszkodott, kölykökből álló csapat bajtársias érzelmeire. Nehéz volt, mert én 20 voltam, míg Steven 21, amikor a banda megalakult. Profi szemléletünk volt, de valójában csak egy csapatnyi őrült kölyök voltunk. Nagyon nehéz volt bármelyikünket is gyeplőn tartani [nevet]. Csak az volt biztos, hogy hányra járunk dolgozni, de utána... Senki sem tudta mi fog történni.
Szóval mikor hozzáláttunk a Use Your Illusion-höz, Matt Sorum csatalkozott a zenekarhoz és ő olyan volt mint mi mindnyájan, szóval ez jó volt. Aztán megcsináltuk ezt a dupla dolgot, olyan sok anyagunk volt. Aztán következtek a nagy koncertek és olyan érzésünk volt, mintha albumkészítés közben koncerteznénk. És még olyan sok dolog várt ránk. Ezért plusz két évig turnéztunk azokkal az albumokkal.
Aztán Izzy is kilépett és túlzottan sok szar dolog történt az úton, a késéssel kezdődő koncertektől kezdve, a botrányokig. Kezdetektől fogva egyszerű banda voltunk és tényleg alig vártuk, hogy reggel felkejünk és estig játszhassunk, erről szólt az életünk. De mikor mindez bonyolultabbá kezdett válni olyan okok miatt, melyek ellen legtöbbünk semmit sem tehetett, szóval az nagy nyomás alá helyezte a zenekart.
Hát nem volt egy "sikeres vadászat"-féle történet, az egész kezdett olyanná válni, mint amit Axl eredetileg tervezett, olyanná, amiről még mi sem tudtunk semmit [nevet]. Amikor a turné véget ért, végiggondoltam, hogy mi jöhet még és rájöttem, hogy teljesen elhidegültem ettől az egésztől. Az, ami összekovácsolt minket nagyon hiányzott, miután elveszítettünk néhány srácot. Az ilyen dolgokat nem lehet visszacsinálni.
Próbáltunk a végsőkig együttmaradni, de Axl olyan zenei irányt keresett, amibe mi nem tudtunk elmélyülni. Végül - mivel ez már nem volt jó móka számomra - elhagytam a csapatot. Ennek következtében Duff is kilépett és Matt-et kirúgták. Most Axl a Guns-t egyedül csinálja. Nem érzek megbánást a dolgok miatt, mert egy lassú, módszeres dolog volt, ami lezajlott. Most arra várok, hogy az új Guns album megjelenjen és legyen valami kézzel fogható dolog, ami megmagyarázza, merre is fordult Axl és, hogy néhány dolog tisztázódjon ezáltal.
Guitar One: De zeneileg valami jó is származott Axl akaratos természetéből.
Slash: Ó igen! Ő az egyik legjobb szövegíró. Még nagyon sokra viheti és ő egy nagyon értelmes, csodálatos fiú. Az egész attól függ, hogy mennyire akarsz vele érzelmi kapcsolatba lépni. Ennek bizonyos részeit néhányan a bandából nem feltétlenül akartak elfogadni. Szóval próbálsz megértő lenni, próbálsz jóbarát, jó csapattag lenni, de ha bizonyos dolgok negatívan hatnak a zenekar tevékenységére, amellett tényleg nagyon nehéz kiállni.
Kíváncsian várom az új albumot, hiszen olyan sok idő telt el, mióta mindez elkezdődött, Axl biztosan sok mindent szeretne elmondani. És lényeges, hogy a zene iránti lelkesedés és energia hitelesen tükröződjön a színpadról is, ez is egy összetevője a rock n' roll-nak. De ez attól is függ, hogy mennyire messze mész el. Az egészet magadénak tudhatod mindaddig, amíg a színpadon vagy - nagyszerű, de mi van akkor, amikor lemész a színpadról [nevet]?
Guitar One: Újra együtt játszottál Izzy-vel. Van valamilyen újabb ötleted, hogy miért illett össze annyayira a zenei stílusotok?
Slash: Ez egy olyan dolog, hogy nem számított, hogy ki jött valamilyen javaslattal, soha nem kellett azzal előjönnöm, hogy "Izzy játszon valamit így vagy úgy". Mindenki a saját stílusában játszott és mi sosem beszéltünk erről túl sokat.
Tegnap este összejöttünk és teljes dalokat raktunk össze zenei alapokból. Ez az egyetlen dolog, amiért együtt játszunk, tudjuk, hogy mit várhatunk egymástól. És ez mindig is így volt. Én kísértem az ő részét és egyben kihangsúlyoztam és ő szintúgy. Kettőnk között ez egyfajta kötődést biztosított. Mindig is barátok voltunk, így együtt lenni egy szobában és játszani számunkta egyszerű dolog.
Guitar One: Mire számíthatunk tőled a közeljövőben?
Slash: Elkészítek egy albumot az anyagból, amit Izzy-vel közösen illetve magam készítek. Más emberekkel is együtt szeretnék működni és összerakni egy albumot egy csomó vendégművésszel, egy király rock n' roll albumot, amin olyan zenészek játszanak majd együtt, melyre senki sem számít.
Guitar One: És végül mi volt a legfontosabb hatás, ami ért mialatt az Appetite for Destruction-t készítetted?
Slash: Meg kellene kérdezned az autókölcsönző vállalatot, amelytől a furgont béreltük, hogy eljussunk a Völgyből Hollywood-ba [nevet]. Egy csomó furgont tönkretettünk -biztosan volt három-négy, amit összetörtünk az éjszaka közepén. Olyan sok kölcsönző cég haragudott meg ránk és volt kész rá, hogy bepereljen minket, de hát nem volt rá módjuk, hogy pereljenek. Ez az amiről az album valójában szólt, Étvágy a romboláshoz. Azok mi voltunk, az egész világ ellen. És azok nagyon király idők voltak, mert ma már nem léteznek...
2009. január 8., csütörtök
Guitar One magazin-cikk
A Guitar One nevezetű rock magazin 2002. áprilisi számában jelent meg egy terjedelmes cikk a Guns n' Roses zenekar múltjáról. A cikk teljes egészének fordítása meg fog jelenni az oldalon a közeljövőben, melynek első részét itt olvashatjátok:
Üdvözlet újra a Dzsungelben!
Slash felidézi az "Appetite"-ot, a 80-as évek hosszúhajú, metálos korszakát és a vad Hollywood-i éjszakákat... legalábbis azokat, amelyekre emlékszik.
A Guns n' Roses legenda tele van legalább annyi intő jellel, mint ahány győzelemmel. Elegendő Duff McKagan hasnyálmirigy gyulladására, vagy Izzy Stradlin letartóztatására gondolni, amikor is egy repülőgép folyosólyán könnyített magán. Vagy arra, amikor Axl tömeghisztériát okozott egy stadionban, amikor egy fotós fényképeket csinált róla. De a gitárossal kapcsolatosan nem került napvilágra semmi hátborzongatóbb vagy tanulságosabb, mint a mostanában nyilvánosságra hozott történet, melyet Mike Clink, a zenekarral hosszú időkig együtt dolgozó producer mesélt el.
"Amikor először találkoztam a bandával, Slash egy Jackson gitáron játszott. December volt és nagyon hideg egy próbán a Hollywood-i S.I.R. studioban. Slash nem cserélte ki a húrjait, nem is tudom már mennyi ideje. Azt mondtam neki: "Tudod, a húrjaid halottak." Ő azt felelte: "O.K. Lecserélem őket." Elvonult egy sarokba és elvágta az összes húrt egyszerre. A gitár nyaka elhajlott. És attól kezdve soha többé nem lehetett újra behangolni. Iszonyú volt."
Nehéz volt elhinni, hogy Slash akkor már csak 2 hónapra volt attól, hogy feljátssza a következő 15 év rock életét meghatározó albumot. De még a kezdő gitárhősöknek is meg kell tanulnia a gitár karbantartását valahogyan. És a Guns n' Roses mindig is inkább a hideg, kemény tapasztalatokból tanult, mintsem a mások által mutatott példákból.
Tizenöt évvel később, még ma is hallható, ahogyan a brutális valóság hangsúlyozottan szakad ki a hangfalakból, akárhányszor lejátszuk az Appetite for Destruction-t. (És ha nem kezelteted magad időben, a pokol tudja mi vár még rád!). És ez a hang nem olyan gitárostól jön, aki nyugodtan lecserél egyenként minden egyes elhasználódott húrt. Ezek a hangok két olyan gitárostól származnak, akik mindent a lehető legegyszerűbben tesznek meg csak azért, hogy azután minél hamarabb újra zenélhessenek.
Véletlenül Slash és a csapat alulértékelt és sajnos elnyomott ritmus gitárosa, Izzy Stradlin éppen - évek óta először - együtt zenélt, amikor Slash-t azzal a kéréssel kerestük meg, hogy ossza meg velünk az emlékeit a legendás albumról, 15 évvel a megjelenés után. Jellemzően Slash nem időzött túl sokat a múltbeli sikereknél, szívesebben beszélt inkább arról, hogy Izzy-vel való újboli közös munkája rádöbbentette arra, hogy milyen megbecsülendő dolog is az a csodálatos hangulat, amely szinte kézzel fogható a néhány, közösen készített album hallgatása közben is.
Az exkluzív interjúban Slash emlékről-emlékre lépeget, mely emlékek elsősorban az első és legjobb Guns albummal kapcsolatosak. Részletezi, hogy hogyan vált hirtelen minden széppé, majd hogyan fordult minden az ellenkezőjére.
Guitar One: Gratulálunk a 15 éves évfordulóhoz. Végigfutott már az agyadon, hogy mindennek már 15 éve?
Slash: Tegnap jutott eszembe. De igazából nem számoltam.
Guitar One: Ki lehet azt jelenteni, hogy az Appetite for Destruction a kedvenc albumod?
Slash: Én nagyon szeretek zenélni, studioban lenni és koncertezni, ezért számomra minden albumnak meg van a maga szépsége. Mindenesetre nagy durranás volt számunkra, hogy felvehettük, de igazából nem éreztem, hogy mennyire jó, egészen addig, míg az élet nem igazolta azt. Amikor egy albumot készítek, akkor az csak az adott pillanatról szól. Amikor elkészült, soha többé nem hallgatom meg. Élvezem, hogy a studioban lehetek. Szóval mindig valaki más által elmondott történetekből alakulnak ki bennem emlékek az egyes albumokkal kapcsolatban.
Guitar One: De az volt a bemutatkozó albumotok. Ez sem tette emlékezetessé?
Slash: Az volt az első terjedelmesebb studio munkánk, amit közösen csináltunk, így az önmagában elég gáz volt. Ezzel párhuzamosan olyan sok dolog történt, hogy rendszerint hajnal négyig a studioban ültem, majd délre már újra ott voltam. Emellett nem volt lakásom, szóval egy igazi csavargó voltam, míg az Appetite-ot csináltuk. És olyan sok buli és őrültség járt még a rockzenekari léttel, hogy fogalmam sem volt, hogy ez az egész hová vezet. Megtettünk mindent, amit megakartunk tenni és kerültünk mindent, amit csak elkerülhettünk, bármi legyen is az. Így visszatekintve az egészre minden király volt és egy percét sem hagytam ki.
Guitar One: Volt valami követendő minta, amire azt mondtad volna: "Ha ilyen albumot csinálhatnék, nagyon boldog lennék" ?
Slash: Nem. Mindenki másnak lehet valami sztorja, de én csak a saját nevemben beszélek. Attól a pillanattól, hogy a banda megalakult, kialakult egy közeg is, amelyben mindenki azt játszotta, amit magával hozott és ami számára a zenét testesítette meg. A zenekar varázslatos közeg volt. Ezen éppen tegnap este gondolkodtam, mivel együtt jam-meltam Izzy-vel. Mindenki előjött a saját ötleteivel és senki sem kérdezgetett túl sokat. Szavak nélküli közösség voltunk - egy ösztön, ahol mindenki tudta, hogy hol kell hozzátennie magát. Nem nagyon volt üldögélés és elmélkedés azon, hogy ez a szám vagy az a szám mekkora siker lesz. Mi csak egyesítettük a dalokba mindazt, amit, mint egyének szerettünk. És ez magától jött, nem volt megbeszélve.
Guitar One: A zenekar egységesnek érezte magát ekkor?
Slash: Csak mi öten tudtuk volna ezt a zenekart csinálni egész L.A.-ben. Főleg abban az időben, mivel a '80-as évek a zene legrosszabb évtizede volt. [nevet]
Guitar One: Ami ugyebár azonos volt a közizlést sértő pop és a népszerűséghajhász rock csapatokkal.
Slash: Pontosan. Mindent utáltunk, ami körülöttünk történt és együtt süllyedtünk egyre mélyebre. Mázli volt, hogy így történt, de elkerülhetetlen is volt, mert egyénileg nem lehetett senki máshoz sem hasonlítani a zenekart, hiszen a bandán belül mindenkinek megvoltak a saját személyes irányvonalai. Végül is egymásra találtunk és ez volt az egyetlen összetétel, ami működött. Mindent félretéve, teljes erővel beleugrottunk ebbe a dologba. De ez nem volt megtervezve, magunkat adtuk. Csak saját albumot akartunk illetve jónak lenni abban, amit csinálunk.
Guitar One: És felléptetek az ellen, hogy a zenei világ milyen műanyaggá vált?
Slash: Nem, az nem arról szólt. Csak idő kérdése volt, hogy kiderüljön, hogy amit mi csinálunk az több, mint a többi szemét. És mi élveztük az állandóságot.[nevet]
Guitar One: A ti zenétek sokkal nyersebb, dallamosabb és blues-osabb volt, mint az a "fürgeujjú" stílus, ami az akkori L.A. ál-metál zenekarait jellemezte. Milyen reakciókat kapott a stílusotok?
Slash: Nem érdekelt mások véleménye. Valamikor úgy tituláltak, mint egy "fél évtizedes" gitárost. De a Hollywood-i zenei színpadon mi egy pimasz, különc zenekar voltunk, és ez az egész feledtette velünk a kritikákat. Csak azt szerettem játszani, amit nekem tetszett. Addig, amíg úgy gondolom magamról, hogy jól játszom, szart sem adok mások véleményére. A zeném minősége azonban mindig is foglalkoztatott. Olyan típus vagyok, aki mindig megkérdezi a show után: "Jól játszottam?". De sohasem értékelem a saját zenémet mások értékrendje szerint, csakis a sajátom szerint. Sohasem voltak szövevényes álmaim arról, hogy egy gitárhős vagyok.
Guitar One: Ehhez képest az lettél...
Slash: Volt egy olyan pont, amikor hívogatni kezdtek telefonon, hogy adjak interjúkat. Emellett Axl lett az énekes, én a szólógitáros és ez a kettős nagyon jellegzetessé vált. Innentől kezdve, mint gitárost ismertek, ami nagyon hízelgő volt. De mindig is jól kezeltem a dolgot, hogy én csak egyötöde vagyok egy király rock n' roll zenekarnak.
(folyt.)
2009. január 7., szerda
Gilby Clarke interjú
FHM: A „Use Your Illusion” turnék legendásak lehettek…
Gilby Clarke: A legjobb volt. Legnagyobb élményeim egyike. Gyerekként arról álmodoztam, hogy egy hangos rock ’n’ roll bandában játszhassak és a Gn’R-nél jobb alkalmam nem is lehetett volna erre. A Gn’R tökéletesen hangos rockzenekar volt és szerettem a zenéjüket. Nem próbáltam meg Izzy-ként viselkedni. Magamat kellett adnom és a saját játékomat játszottam. Senki sem kérte tőlem, hogy egy adott módon játszak. Tökéletes volt.
FHM: Milyenek voltak a rajongó lányok?
Gilby Clarke: Hihetetlenek. A Gn’R akkoriban életstílust jelentett – elvárták tőlünk, hogy úgy is viselkedjünk. Láttam pár őrült dolgot. A banda híres volt arról, hogy késett, így mindig volt idő a megérkezéstől a színpadra lépésig. Voltak kameráink, melyekkel a lányokat pásztáztuk, akik a pólóikat emelgették – természetesen általában minden koncert előtt pásztázzák kamerák a közönséget, ami szokatlan volt, hogy mi a színfalak mögött adóvevőn keresztül irányítottuk a kamerákat, hogy merre pásztázzanak.
FHM: Szóval próbáltátok learatni a termést?
Gilby Clarke: Nincs mókásabb dolog, mint csinos lányokat nézegetni kamerán, miközben rajongók ezrei veszik őket körbe és az embereink belépőket adnak át nekik a színfalak mögé. Jól éreztük magunkat.
FHM: Hiányzik, hogy újra velük játszhass?
Gilby Clarke: Olyan volt, mint minden más az életben. Volt eleje, közepe és vége. Szép emlékeim vannak és ahogy az évek telnek, a dolgok kezdenek megszépülni. A zenekar nagyszerű volt és szerettünk együtt játszani. De tudod, az már nem létezik többé. Egyikőnk sem ugyanaz az ember már és, ha még le is ültetnének minket egy szobába, hogy ’Játszátok a Welcome To The Jungle’-t, már nem lenne ugyanaz. Nem akarom többé azt csinálni. Csináltam, jó volt, de nem akarom újraélni. Sokkal jobban izgat a Supernova.
FHM: Visszatérve egy kicsit a Guns n’ Roses-hoz, mit gondolsz, a Chinese Democracy megjelenik idén?
Gilby Clarke: Nagyon remélem, mert már kezd lerágott csonttá válni. Ez a várakozás már-már nevetséges. Adja ki és kész! Minden interjúban, amit adok, 2-3 kérdést kapok a témában, pedig nem voltam abban a próbateremben az elmúlt 10 évben.
(megjegy.-2008 nov.-ben megjelent az album)
FHM: Axl-nek még mindig megvan az a képessége, hogy nagyszerű rockzenét csináljon?
Gilby Clarke: Mindig is azt mondtam, hogy ő egy hihetetlenül tehetséges srác. A dolgoktól, amikről ír elakad a lélegzetem. A zene viszont valószínűleg nem ugyanabba az irányba halad, amilyen korábban volt, de valószínűleg lesz néhány igazán jó anyag az albumon.
Gilby Clarke: A legjobb volt. Legnagyobb élményeim egyike. Gyerekként arról álmodoztam, hogy egy hangos rock ’n’ roll bandában játszhassak és a Gn’R-nél jobb alkalmam nem is lehetett volna erre. A Gn’R tökéletesen hangos rockzenekar volt és szerettem a zenéjüket. Nem próbáltam meg Izzy-ként viselkedni. Magamat kellett adnom és a saját játékomat játszottam. Senki sem kérte tőlem, hogy egy adott módon játszak. Tökéletes volt.
FHM: Milyenek voltak a rajongó lányok?
Gilby Clarke: Hihetetlenek. A Gn’R akkoriban életstílust jelentett – elvárták tőlünk, hogy úgy is viselkedjünk. Láttam pár őrült dolgot. A banda híres volt arról, hogy késett, így mindig volt idő a megérkezéstől a színpadra lépésig. Voltak kameráink, melyekkel a lányokat pásztáztuk, akik a pólóikat emelgették – természetesen általában minden koncert előtt pásztázzák kamerák a közönséget, ami szokatlan volt, hogy mi a színfalak mögött adóvevőn keresztül irányítottuk a kamerákat, hogy merre pásztázzanak.
FHM: Szóval próbáltátok learatni a termést?
Gilby Clarke: Nincs mókásabb dolog, mint csinos lányokat nézegetni kamerán, miközben rajongók ezrei veszik őket körbe és az embereink belépőket adnak át nekik a színfalak mögé. Jól éreztük magunkat.
FHM: Hiányzik, hogy újra velük játszhass?
Gilby Clarke: Olyan volt, mint minden más az életben. Volt eleje, közepe és vége. Szép emlékeim vannak és ahogy az évek telnek, a dolgok kezdenek megszépülni. A zenekar nagyszerű volt és szerettünk együtt játszani. De tudod, az már nem létezik többé. Egyikőnk sem ugyanaz az ember már és, ha még le is ültetnének minket egy szobába, hogy ’Játszátok a Welcome To The Jungle’-t, már nem lenne ugyanaz. Nem akarom többé azt csinálni. Csináltam, jó volt, de nem akarom újraélni. Sokkal jobban izgat a Supernova.
FHM: Visszatérve egy kicsit a Guns n’ Roses-hoz, mit gondolsz, a Chinese Democracy megjelenik idén?
Gilby Clarke: Nagyon remélem, mert már kezd lerágott csonttá válni. Ez a várakozás már-már nevetséges. Adja ki és kész! Minden interjúban, amit adok, 2-3 kérdést kapok a témában, pedig nem voltam abban a próbateremben az elmúlt 10 évben.
(megjegy.-2008 nov.-ben megjelent az album)
FHM: Axl-nek még mindig megvan az a képessége, hogy nagyszerű rockzenét csináljon?
Gilby Clarke: Mindig is azt mondtam, hogy ő egy hihetetlenül tehetséges srác. A dolgoktól, amikről ír elakad a lélegzetem. A zene viszont valószínűleg nem ugyanabba az irányba halad, amilyen korábban volt, de valószínűleg lesz néhány igazán jó anyag az albumon.
GILBY CLARKE
Gilby Clarke 1962 augusztus 17.-én született Celevelandben. 14 éves korában kezdett gitározni, játékára nagy hatással volt Jimi Hendrix gitárjátéka. Az általános iskolát befejezve elsősorban a gitározásra és zenei karrierjére akart koncentrálni, ezért nem tanult tovább. "Középiskolába akartak íratni, de ez soha nem történt meg, mivel megismertem a gitárt." nyilatkozta.
Három évvel később költözött Los Angelesbe és innentől kezdve még fokozottabbá vált a zene iránti érdeklődése. 2 barátjával zenekart alapított, de a banda sikertelensége miatt később kilépett a bandából és megalapította a Candy nevű bandát 1981-ben. A Candy elkezdett klubokban játszani, majd erre felfigyelve a Polygram Records lemezszerződést ajánlott nekik. 1985-ben jelent meg "Whatever Happened to Fun?" címmel bemutatkozó albumuk. A Candy 1988-ban oszlott fel.
A Candy után Gilby a Kill For Thrills tagjává vált. A zenekar mindössze 1 koncertet adott, mielőtt megjelent "Commercial Suicide" című EP-je 1989-ben, majd 1990-ben az albumuk, a "Dynamite From Nightmareland". Az albumnak visszafogott sikere volt, elsősorban a "Motorcycle Cowboys" című dalnak köszönhetően.
Gilby még a Candys időszakban találkozott Izzy Stardlinnal. Hamar megtalálták a közös hangot, hiszen mindketten nagy Johnny Thunders és Keith Richards rajongók voltak. Mivel azonban mindkettőjüknek sok más elfoglaltsága volt, egy idő után megszakították egymással a kapcsolatot. Amikor Izzy Stradlin elhagyta a Guns n' Roses-t, a zenekarnak gyors helyettesre volt szüksége, hiszen mintegy egy hónap múlva kezdődött a banda turnéja. A lehetséges jelöltek között volt Dave Navarro (egykori Red Hot Chili Peppers és Jane's Addiction tag), de a banda végül Gilby Clarke mellett döntött.
"Amikor Izzy elhagyta a zenekart, az a hír járta, hogy a Guns n' Roses gitárost keres. Slash egy napon felhívott és azt mondta: 'Gitárost keresünk. Nem akarsz eljönni?' Tudjátok a válaszomat. Másnap elmentem, megtanultam néhány hangot és aztán ott ragadtam. Ennyire egyszerű volt az egész. A srácokkal még azokból az időkből ismertük egymást, amikor még Guns n' Roses sem volt. Ismertem Axlt, Izzyt, Mattet régóta."
Gilby először a 1991 december 5.-én az Egyesült Államokban található Worcesterben lépett fel a zenekarral. Első nagy koncertélményének a Freddie Mercury emlékkoncertet tartja. A következő években a zenekar egy erős koncertturnéba kezdett (Gilby összesen több mint 140 koncertet játszott a zenekarral 2 év alatt). A turné alatt eltörte a kezét egy motorbalesetben. Mivel a zenekar folytatni akarta a koncertezést, meghívták Izzyt, hogy néhány show erejéig helyettesítse Gilbyt. "Öt koncert volt nélkülem, nem tudtam elmenni, mert műtéteim voltak. Végül is az utolsó Milton Keynes koncertre estem be. Jammeltünk. Jó volt, mert nagyon régóta nem láttam Izzyt. Izzy azért ugrott be helyettem, hogy találkozhasson a srácokkal, mert egy jó ideje nem találkoztak már. De vicces is volt, mert egy nap Izzy hívott és így szólt 'Mikor jössz már vissza? El akarnék már húzni innen.' Aztán Slash is felhívott és azt kérdezte 'Mikor jössz már vissza? El kellene, hogy húzzon már innen!'"
A turné befejeztével Gilby studióba vonult a zenekarral, hogy felvegyék a "The Spaghetti Incident?" albumot. Ez volt a Guns n' Roses egyetlen studióalbuma, melyen Gilby játszott. Amikor a felvételekkel megvoltak, Gilby elkezdett dolgozni saját szólóalbumán a "Pawnshop Guitars"-on. Olyan zenészek segítették a munkáját, mint Axl, Slash, Duff, Matt, Dizzy, Teddy Andreadis, Frank Black (Pixies) és Rob Affuso (Skid Row). Az album 1994-ben jelent meg. Gilby részt vett Duff McKagan "Believe In Me" című albumának munkálataiban is, mely egy évvel korábban jelent meg.
A "Pawnshop Guitars" megjelenése után Gilby turnézásba kezdett, néhányszor fellépett az Aerosmith előtt is.
A turné befejeztével Gilby újra csatlakozott a Guns n' Roses-hoz és ekkor tudta meg, hogy nem tagja a bandának többé. "Nem léptem ki és nem is lettem kirúgva. Visszajöttem és rájöttem, hogy felvettek egy új dalt nélkülem."
Gilby kiválása után is jó kapcsolatot ápolt és ápol a banda összes tagjával, beleértve Axlt is. Eleinte ugyan nem volt jó kapcsolat közte és Axl között, mivel Gilby perelni akarta a Gn'R-t szerződésszegés miatt, valamint a kiválást követően Gilby negatívan nyilatkozott Axlről a sajtóban, kapcsolatuk azonban mára már rendeződött.
A Guns n' Roses időszak után Gilby Slash-sel, Matt-tel, Mike Inezzel és Eric Doverrel kezdett dolgozni a Slash's Snakepit projekten. Az első, "It's Five O' Clock Somewhere" című album megjelenése után a zenekar turnéra indult. A turné után Gilby egy kis pihenőre ment, mielőtt belevágott második albumának munkálataiba, mely végül 1997-ben jelent meg "The Hangover" címmel. Az album megjelenése után Gilby újra turnéra indult.
Egy évvel a második szólóalbum megjelenése után megjelent Gilby harmadik szólóalbuma "Rubber" címmel.
A negyedik szólóalbum 2000 januárjában jelent meg "99 Live" címmel. Eközben az 1999-es és 2000-es év folyamatos klubturnéval zajlott, az utólag "Col. Parker"-re keresztelt zenekarral, melynek tagjai a dobos Slim Jim Phantom, az énekes Muddy Stardust és a billentyűs Teddy Andreadis voltak. Heti egy alkalommal a banda a Slim Jim's Cat Clubban játszott. Egy júniusi napon 2000-ben Axl betért a klubba és beállt a bandába, hogy előadja velük a 2 Rolling Stones klasszikust, a "Wild Horses"-t és a "Dead Flowers"-t. A zenekar 2001-ben jelentette meg bemutatkozó albumát "Rock n Roll Music" címmel.
2000-ben Gilby elkezdett dolgozni ötödik szólóalbumán, a "Swag"-on. Ugyan Gilby negyedik szólóalbumáról már azt hitte, hogy az lesz az utolsó, ám 2002-ben mégis megjelent a "Swag".
Az elkövetkezendú néhány évet Gilby turnézással töltötte. Így jutott el többek között Magyarországra is 2006 április 24.-én, amikor is az A38-as hajón adott koncertet.
2009. január 6., kedd
Axl interjú,részlet
Slash-el kapcsolatban Axl elmondta:
"Eredetileg én kezdeményeztem, hogy legyen több Appetite-féle album, de a zenekarban történt változások és a zenekart ért hatások következtében ez nem vált valóra. Azt választottam, amit gondoltam, hogy csinálnunk kellene és a zenekar, különösen Slash ettől boldog volt. Lényegében egy Slash albumot akartam csinálni, melyen a többiek mind támogatást nyújtanak. Úgy tűnt, hogy ha bármikor eljutottunk oda, hogy valami működjön, de Slash-nek nem tetszett, Slash jött és így szólt: 'Hé, ez így nem működik!', és meghíusította azt, ami egyébként jó lett volna. Vagy más szavakkal: 'Hé, egy pillanat! Ez sikeres lehet, nem csinálhatjuk meg!' Az emberek szeretnek paranoiásnak nevezni. Itt nem paranoiáról volt szó, ez volt a valóság. Ha egy anyag elég jó lenne ahhoz, hogy a nevemet adjam hozzá, akkor a Guns n' Roses-szal még mindig a figyelem középpontjában lennék, és megtarthattuk volna a népszerűségünket, mint ahogy már korábban is megvolt a lehetőségünk arra, hogy odakerüljünk. Slash, az ex felesége Renee és a biztonsági emberük és akkori legfőbb bizalmasuk, Ronnie Stalnacker nem látta ezt be. Ez tehát nemcsak Slash döntése volt. Slash úgy döntött, hogy nem probálja megoldani a problémákat. Most az emberek azt mondhatják: 'Nos Axl, kicsúsztak a dolgok a kezeid közül.' O.K. Vállalom. De az első naptól kezdve én voltam az, aki mindenért felelősséget vállalt. Nem mindig döntöttem helyesen mióta a Guns n' Roses létezik, de mindig nekem voltak ötleteim, hogy hogyan jussunk el 'A' pontból a 'B' pontba és én tudtam, hogy ezért mit kell megtenni. Ezen belül mindenkinek annyi szabad teret adtam, amennyire szüksége volt, amit Slash több nyilatkozatában meg is erősített. Ha például Slash azzal állt volna elő, hogy dalszövegekbe önti mindazt, amit a körülöttünk lévő dolgokról gondolt, az egy olyan helyzetet teremtett volna számára, amihez nem volt képessége, hogy kezeljen. Nem is akarta megtenni, mint ahogy nem is akart belemélyedni abba, hogy a bandát a nehézségeken keresztül megfelelő szintre visszaemelje, még akkor is, ha képes volt a zeneszerzésre. Képes volt rá, ez száz százalék. Azt hiszem, hogy néhány riff-je legblúzosabb, legidőtállóbb rock költemény volt az Aerosmith zenéje óta. Nem tudom, hogy akkoriban akartam-e világ körüli túrnét, de össze akartam hozni azt az albumot, és sikerült? Igen. De Slash nélkül nem akartam semmit sem kezdeni vele, mert abban az időben csak ő volt az ismerőseim közül olyan, aki képes volt azokat a dalokat eljátszani. De szükség lett volna az együttműködésre, hogy a dalok elkészüljenek. Mivel azonban semmi sem történt, az album a szemétbe került. Ha valaki azt kérdezi, hogy miért nem kezdünk mindent előröl, annak több oka is van:
1., Az új zenekarba túl sok időt és energiát fektettünk már. Bizalom az anyag iránt. Az izgalom, ahogy látjuk, hogy ez az egész hogy növi ki magát és válik egésszé.
2., Pénz. Azt kapod, amiért megdolgoztál és semmi sincs ingyen. Ha mondjuk most kiszállnék ebből az egész kis kalandból, ki tudná fedezni a költségeit? Nem hiszek a régi ismerettségek erejében sem érzelmileg, sem alkotói szempontból. Enélkül pedig az újjáalakulásból származó pénz nem érne sokat számomra és bár biztos vagyok benne, hogy a téma terítéken van, tudom, hogy nem lennék elégedett a helyzettel, mint ahogy ez nem is történt meg a korábbi próbálkozások alkalmával sem. Ahogy Slash egyik közeli barátja mondta nekem: 'Te csak rombolni tudsz.' Nos ez mostmár az én próbálkozásom és nekem ugorhattok, hogy szétvertem mindent, amit akartatok, de a képlet igen egyszerű, túl sokat kockáztattam ahhoz, hogy mások önző igényeit kiszolgáljam és az emberek álmait összetörjem, én igazából ma már a saját álmaimmal foglalkozom.
3., Slash hazudott majdnem mindenről és mindenkinek. Ez ő. Ez az, amit csinált. Az, hogy Duff ebben támogatta, anyagi szempontból érthető, de megbocsáthatatlan és megnövelte a távolságot magam és kettőjük között. Matt nem illik a képletbe és azalatt az idő alatt, míg a barátomnak tekintettem, képtelen volt ezt viszonozni, de az élet sokkal jobb egy ilyen madár nélkül. Ne értsenek félre, nem használok fel semmit a régi Guns tagjainak korábbi munkájából csak azért, hogy népszerűsítsem az albumot. Tudom, hogy hogyan bántak velem és főleg tudom, hogy hogyan bántak másokkal. Duff -számomra érthetelen módon- Slash és Matt mellé állt. A rajongóknak, akik megbélyegeznek korábbi viselkedésem miatt azt üzenem, hogy még az ellenségemnek sem kívánom, hogy olyan "szakemberekkel" dolgozzanak együtt, mint ezek, mert az felér egy életfogytiglannal. Én most szabadlábon vagyok, gyakorlatilag szabad ember vagyok és hogyha ez nektek nem tetszik, lesz elég időtök, hogy hozzászokjatok a gondolathoz."
ÉS AZON NE CSODÁLKOZZUNK,HOGY SLASH-NEK TELJESEN MÁS A VÉLEMÉNYE AZ ELMONDOTTAKRÓL...
Slash interjú...
A ’80-as, ’90-es évek kicsapongásainak túléléséről:
„Ó, igen. Néha magam is elgondolkodom rajta. Mindenképpen mázlista vagyok, mert most itt lehetek, noha minden okom meg lenne rá, hogy ne így legyen. Talán valaki vigyázott rám, talán csak szerencsém volt, mindenesetre ma már nem veszem mindezt természetesnek.”
Arról, hogy a Guns n’ Roses valahogy sohasem illeszkedett a ’80-as évek Los Angeles-i közegébe:
„Ahogy a ’80-as évek elkezdődtek, nem volt túl sok zenekar, aki hatással lehetett volna a tömegekre. Én abból táplálkoztam, amit gyerekkoromtól kezdve hallgattam. Aztán a ’80-as években bekövetkezett egy drámai fordulat - a Guns n’ Roses pedig része volt ennek a nagy változásnak. A ’80-as évek eredménye voltunk, az attól való különbözőség képviselői.”
A Guns n’ Roses sikerének méreteiről:
„Eljutottunk egy bizonyos pontra, amikor már óriási volt a sikerünk, de egyben szórakoztató is, másrészről viszont egy kicsit túllihegett is. Én személy szerint nagyon élveztem, figyelembe véve azt, hogy honnan jöttünk és végül hova is jutottunk el.”
„Néha átestünk a ló túlsó oldalára, de szerencsére végül mindig sikerült visszatérnünk a földre. Amikor dolgoztam, soha sem éreztem magam annyira rombolónak, mint amikor nem dolgoztam és ez volt az alapvető probléma, ám erre csak évek múlva jöttem rá.”
A döntésről, hogy 1996-ban elhagyja a zenekart:
„Nagy megkönnyebbülés volt, miután meghoztam a döntést. A ’90-es évek elejétől ez egy nyugtalanító helyzet volt, így megkönnyebbülés volt megszabadulni ettől a tehertől. De akkoriban ez nagyon kemény helyzet volt és lényegében egyedül maradtam a döntésem után. Kemény szakma, elég sokat tanultam belőle és arra is rájöttem, hogy miután kikerültem a Guns n’ Roses búra alól, sokkal óvatosabbnak kell lennem a mindennapi életben – lassan, de rájöttem… Az igazi lecke? Felelősséget kell vállalni azért, amit csinálok és nem szabad megbízni mindenkiben.”
A nagy bölcsességről, miszerint a Nirvana és a Seattle grunge-mozgalom átvette a hard rock irányítását az olyan zenekaroktól, mint a Guns n’ Roses a ’90-es évek elején:
„Ez egy baromság, ami soha nem történt meg. A zenekar tényleg akkoriban oszlott fel, amikor mindez történt, és egy csomó grunge zenekar – melyeknek a nagy részét a Guns n’ Roses ihlette – azt hitte, hogy átvették a hatalmat. Mi tényleg akkor oszlottunk fel, de ennek semmi köze a grunge elterjedéséhez, hiszen még 1994-ben is mi voltunk a legnagyobb stadion-zenekar. Az egész dolognak nem volt semmi köze hozzánk.”
Arról, hogy milyen a mostani turné a korábbi, mámoros időkhöz képest:
„Nincs olyan nagy különbség. Néhány dolog más, de az alapok ugyanazok. Egyértelmű, hogy a ’80-as években is voltak nagyszerű alkalmak, de szeretem azt, amit most csinálok – ez egy rock and roll család, ami a gyerekkoromra emlékeztet.”
„Ó, igen. Néha magam is elgondolkodom rajta. Mindenképpen mázlista vagyok, mert most itt lehetek, noha minden okom meg lenne rá, hogy ne így legyen. Talán valaki vigyázott rám, talán csak szerencsém volt, mindenesetre ma már nem veszem mindezt természetesnek.”
Arról, hogy a Guns n’ Roses valahogy sohasem illeszkedett a ’80-as évek Los Angeles-i közegébe:
„Ahogy a ’80-as évek elkezdődtek, nem volt túl sok zenekar, aki hatással lehetett volna a tömegekre. Én abból táplálkoztam, amit gyerekkoromtól kezdve hallgattam. Aztán a ’80-as években bekövetkezett egy drámai fordulat - a Guns n’ Roses pedig része volt ennek a nagy változásnak. A ’80-as évek eredménye voltunk, az attól való különbözőség képviselői.”
A Guns n’ Roses sikerének méreteiről:
„Eljutottunk egy bizonyos pontra, amikor már óriási volt a sikerünk, de egyben szórakoztató is, másrészről viszont egy kicsit túllihegett is. Én személy szerint nagyon élveztem, figyelembe véve azt, hogy honnan jöttünk és végül hova is jutottunk el.”
„Néha átestünk a ló túlsó oldalára, de szerencsére végül mindig sikerült visszatérnünk a földre. Amikor dolgoztam, soha sem éreztem magam annyira rombolónak, mint amikor nem dolgoztam és ez volt az alapvető probléma, ám erre csak évek múlva jöttem rá.”
A döntésről, hogy 1996-ban elhagyja a zenekart:
„Nagy megkönnyebbülés volt, miután meghoztam a döntést. A ’90-es évek elejétől ez egy nyugtalanító helyzet volt, így megkönnyebbülés volt megszabadulni ettől a tehertől. De akkoriban ez nagyon kemény helyzet volt és lényegében egyedül maradtam a döntésem után. Kemény szakma, elég sokat tanultam belőle és arra is rájöttem, hogy miután kikerültem a Guns n’ Roses búra alól, sokkal óvatosabbnak kell lennem a mindennapi életben – lassan, de rájöttem… Az igazi lecke? Felelősséget kell vállalni azért, amit csinálok és nem szabad megbízni mindenkiben.”
A nagy bölcsességről, miszerint a Nirvana és a Seattle grunge-mozgalom átvette a hard rock irányítását az olyan zenekaroktól, mint a Guns n’ Roses a ’90-es évek elején:
„Ez egy baromság, ami soha nem történt meg. A zenekar tényleg akkoriban oszlott fel, amikor mindez történt, és egy csomó grunge zenekar – melyeknek a nagy részét a Guns n’ Roses ihlette – azt hitte, hogy átvették a hatalmat. Mi tényleg akkor oszlottunk fel, de ennek semmi köze a grunge elterjedéséhez, hiszen még 1994-ben is mi voltunk a legnagyobb stadion-zenekar. Az egész dolognak nem volt semmi köze hozzánk.”
Arról, hogy milyen a mostani turné a korábbi, mámoros időkhöz képest:
„Nincs olyan nagy különbség. Néhány dolog más, de az alapok ugyanazok. Egyértelmű, hogy a ’80-as években is voltak nagyszerű alkalmak, de szeretem azt, amit most csinálok – ez egy rock and roll család, ami a gyerekkoromra emlékeztet.”
2009. január 5., hétfő
IDÉZETEK :)
SLASH:
-"A legtöbb gitáros azért kezd el játszani, hogy jól nézzen ki és, hogy keménynek tűnjön. Ebben eltérek tőlük, mivel én azért kezdtem gitározni, mert olyan hangszeren akartam játszani, ami rock n' roll központú, de nem igazán tudtam különbséget tenni szólógitár és basszusgitár között. Lényegében azért választottam ezt, mert több húrja volt." - 1988
-"Nos van egy olyan szokásom, hogy ha nagyon berúgok, elmegyek a hotelbe és felszedem az első lehetséges csajt. Nagyon meglepődnél, ha látnád a csajokat, akiket felszedtem már." - 1988 június
-"Mikor délután felkelsz, hogy hangpróbát tarts a többiekkel, olyan sokat iszol, hogy nem tudsz játszani, a kezed úgy mozog, mint a szélmalom. Mi történik? Tovább iszol. Egyre többet iszol és jól érzed magad, majd másnap reggel felkelsz egy repedtsarkú mellett... még a nevét sem tudod... és a farkad tele azokkal a kiütésekkel... az ágy össze van hugyozva. És akkor így szólsz a repedtsarkúhoz: 'Megtennél egy szívességet és hoznál egy kis piát és egy kis pizzát?' " - 1987
-"Nem keféltem meg senkit egy New York-i bárban ellentétben azzal, amit a People magazin állít egy oldalon keresztül. Az anyám fel is hívott. Azt kérdezte: 'Levetted a gatyádat egy bárban szombat este?' Azt válaszoltam: 'Ismersz engem. Mindig elmegyek a fürdőszobába, mielőtt megtenném a dolgot.' " - 1992 június
-"Minden nap megiszok egy üvek Jack Daniel's-t. Meg fogok halni?" 1988
-"Ha a pia nem visz el, az AIDS fog" - 1988 június
-
-"Van egy zsák ruhám, ez minden, baszd meg. Meg egy hűtõtáskám. Abban tartom a piámat és másra semmi szükségem." Slash, 1991. augusztus
-"Nézd, nem mondom, hogy én voltam az első rock 'n' roll zenész, aki cilindert viselt a színpadon. Csak hát szerintem CC (DeVille, a Poison gitárosa) azt sem tudta, mi az a cilinder, amíg meg nem látta rajtam. Egyszer összefutottam vele a Rainbow-ban... mondom neki, érted, csak úgy szép csöndben, hogy: "Ha még egyszer meglátlak cilinderben a színpadon,szétlövöm a fejed kalapostul!" Mit mondjak, be is rezelt rendesen... Pedig nincs is pisztolyom. Ha lenne, se tudnám használni. Amúgy se vagyok erőszakos típus. De nem állhattam meg szó nélkül. Valahol meg kell húzni a határt..." Slash, 1988. június
-"Turné közben hozzád vágnak dolgokat, beugrasz a közönség közé, az egész fáradhatatlan, gátlástalan rock'n'roll. Nekem pont ez jelenti az életerõs rock'n'rollt... Ha játszom, ököllel verem a gitárt, koncert után csurom vér vagyok." Slash, 1989. március
-"Tudom, hogy ez a hely egy kicsit lepusztultnak látszik, de szeretek itt lenni, jól érzem magam. A csapattal nem messze ide próbáltunk egy garázsban, még a kezdetek-kezdetén és mindig ide evett minket a fene. Mindig ideültünk a sarokba, ahol most is ülünk, már csak azért is, mert ennél jobb helyet keresve sem találhattunk volna egy asztal alatti szopatáshoz, anélkül, hogy más észre ne vegye. Mindig ide hoztuk a csajokat és itt vettük rá õket a témára. Vagy pedig kivittük õket a WC-be, ott hátul. - Ne hidd, hogy most letérdelek az asztal alá, hogy így szolgáljam meg a vacsorát. - válaszolta a riporter. Baszd meg, te túl ronda vagy ahhoz. Egyébként a kaja itt olyan rossz, hogy fel sem tûnne a különbség..."
Slash, 1988. október
egy mexikói étteremben
-"Álmomban sem jutott volna eszembe, hogy ha majd felnövök, nõfaló kábítós leszek, na meg alkoholista..."
Slash, 1992. május
-"Gőzöm sincs, miért imádják az emberek a Guns N' Roses-t annyira..." Slash, 1990.
-"A hatvanas évek a Rolling Stones-é volt, a hetvenes az Aerosmith-é, a nyocvanas évek meg a Guns N' Roses-é..."
Slash, 1988.
-"A Guns N' Roses, mint együttes teljesen õszinte. Lehet, hogy nem mi vagyunk a világ legjobb zenészei, és biztosan vannak profibb együttesek meg jobb színpadi show-k is. De ha mi színpadon vagyunk 120 százalékot adunk bele, az tuti..." Slash, 1988. december
-"A metálzenét éppen a rondasága teszi vonzóvá. Az ilyen zenének mindig volt egy kis veszélyes árnyalata, egészen az olyan bandáktól kezdve, mint a Stones. A srácok élvezik az olyan dolgokat, amikről tudják, hogy a szüleik nem szeretik, szóval a vad és őrült dolgokat. Ez tette a Guns N' Roses-t sikeressé. De szép nótákat is kell írni, ezek nélkül a visszataszító dolgok szart se fognak érni."
Slash, Hit Parade, 1989.
-"Tényleg utáljuk a Poisont - ez a banda megtestesítője mindannak, amit egy bandában utálni lehet! Olyan fickók, akik a Circus magazinból tanulták a rockot, érted? Láttak pár képet, és azt mondták: 'Hű de frankó, bukni fognak ránk a csajok!' Aztán elmentek bevásárolni, vettek egy csomó ruhát, meg mindenféle szart, meg néhány hangszert is. Fogták a gitárjukat, megtanultak három akkordot, aztán kiálltak a színpadra."
Slash, Smash Hits, 1988.
-"Sok embernek van baja velünk, de csak azért mert irigyek. Mi keményebben és jobban játszunk, mint legtöbben. Mi nem bújunk el a kellékek mögött."
Slash, Smash Hits, 1988.
-"... Az ember lakhat a legdrágább hotelekben, lehet a franc tudja, milyen rocksztár, lehet világhíres, meg minden szar, de amikor az ember bemegy a budiba, a WC papír csak WC papír." Slash, Hit Parade, 1989.
-"Előfordult valaha veled, hogy találsz egy jó kis rockbandát és azt akarod, hogy mindenki azt hallgassa? Terjeszteni akarod, mint egy betegséged, míg végül találsz kb. 300 embert, aki ugyanazt hallja a zenéből, mint amit Te? Így terjed a mi zenénk is és így vagyunk képesek közel maradni a gyökereinkhez. Az utcáról jöttünk és mindegy, hogy merre megyünk tovább, mindig is hűek maradunk a gyökereinkhez." - Press Release, 1987
-"Ha lehetne egyetlen kívánságom azt kérném, hogy folyamatosan legyen Marlboro-m." - Music Connection, 1986
-"Mindenem, amim van elfér két szatyorban: az egyik tele pólókkal, a másik tele farmerokkal. Valaki ellopta azt a szatyrot, amiben a farmerok voltak. A farmer egy olyan dolog, amit éveken és éveken át kell hordani, mire megfelelő lesz és valaki ellopta a FARMERJAIMAT, minden egyes farmert, amim volt, a telefonkönyvemmel együtt, ami számomra a legfontosabb dolog. Olyan, mint egy határidő napló, benne van az egész album, melyik dalt mikor vettük fel, az összes tavalyi megbeszélésem, nomeg száz és száz telefonszám. Ha kellett valamilyen telefonszám - mindegy, ha a Nevenincs Kft.-jé - nekem mindig megvolt a telefonkönyvemben. Azt is ellopták, az utitervünkkel együtt. Egyik este egy csajjal voltam, aki másnap, mire felkeltem lenyúlta a nadrágomat, amiben az irattárcám volt. Egy szál törölközőben kellett interjút adnom. Ennyim maradt." - Mettallix, #4
-"Egy üveg Jack Daniel's minden nap öt éven keresztül, ezt csináltam... Elég rossz reggelente a lélegzeted és tudod, hogy addig nem kefélhetsz reggel, míg meg nem mosod a fogad, ami viszont tök unalmas."
-"Nem azért volt, mert gondjaim voltak a mosdóval. Ez nem hugyhólyag kérdés..." - 1992 május (Slash magyarázza nevének eredetét [londoni szlengben a slash szó vizeletet jelent])
-"Nem, de dolgozom rajta" - Slash-t arról kérdezték, hogy leszopják-e minden nap (1992 május)
-"A legtöbb gitáros azért kezd el játszani, hogy jól nézzen ki és, hogy keménynek tűnjön. Ebben eltérek tőlük, mivel én azért kezdtem gitározni, mert olyan hangszeren akartam játszani, ami rock n' roll központú, de nem igazán tudtam különbséget tenni szólógitár és basszusgitár között. Lényegében azért választottam ezt, mert több húrja volt." - 1988
-"Nos van egy olyan szokásom, hogy ha nagyon berúgok, elmegyek a hotelbe és felszedem az első lehetséges csajt. Nagyon meglepődnél, ha látnád a csajokat, akiket felszedtem már." - 1988 június
-"Mikor délután felkelsz, hogy hangpróbát tarts a többiekkel, olyan sokat iszol, hogy nem tudsz játszani, a kezed úgy mozog, mint a szélmalom. Mi történik? Tovább iszol. Egyre többet iszol és jól érzed magad, majd másnap reggel felkelsz egy repedtsarkú mellett... még a nevét sem tudod... és a farkad tele azokkal a kiütésekkel... az ágy össze van hugyozva. És akkor így szólsz a repedtsarkúhoz: 'Megtennél egy szívességet és hoznál egy kis piát és egy kis pizzát?' " - 1987
-"Nem keféltem meg senkit egy New York-i bárban ellentétben azzal, amit a People magazin állít egy oldalon keresztül. Az anyám fel is hívott. Azt kérdezte: 'Levetted a gatyádat egy bárban szombat este?' Azt válaszoltam: 'Ismersz engem. Mindig elmegyek a fürdőszobába, mielőtt megtenném a dolgot.' " - 1992 június
-"Minden nap megiszok egy üvek Jack Daniel's-t. Meg fogok halni?" 1988
-"Ha a pia nem visz el, az AIDS fog" - 1988 június
-
-"Van egy zsák ruhám, ez minden, baszd meg. Meg egy hűtõtáskám. Abban tartom a piámat és másra semmi szükségem." Slash, 1991. augusztus
-"Nézd, nem mondom, hogy én voltam az első rock 'n' roll zenész, aki cilindert viselt a színpadon. Csak hát szerintem CC (DeVille, a Poison gitárosa) azt sem tudta, mi az a cilinder, amíg meg nem látta rajtam. Egyszer összefutottam vele a Rainbow-ban... mondom neki, érted, csak úgy szép csöndben, hogy: "Ha még egyszer meglátlak cilinderben a színpadon,szétlövöm a fejed kalapostul!" Mit mondjak, be is rezelt rendesen... Pedig nincs is pisztolyom. Ha lenne, se tudnám használni. Amúgy se vagyok erőszakos típus. De nem állhattam meg szó nélkül. Valahol meg kell húzni a határt..." Slash, 1988. június
-"Turné közben hozzád vágnak dolgokat, beugrasz a közönség közé, az egész fáradhatatlan, gátlástalan rock'n'roll. Nekem pont ez jelenti az életerõs rock'n'rollt... Ha játszom, ököllel verem a gitárt, koncert után csurom vér vagyok." Slash, 1989. március
-"Tudom, hogy ez a hely egy kicsit lepusztultnak látszik, de szeretek itt lenni, jól érzem magam. A csapattal nem messze ide próbáltunk egy garázsban, még a kezdetek-kezdetén és mindig ide evett minket a fene. Mindig ideültünk a sarokba, ahol most is ülünk, már csak azért is, mert ennél jobb helyet keresve sem találhattunk volna egy asztal alatti szopatáshoz, anélkül, hogy más észre ne vegye. Mindig ide hoztuk a csajokat és itt vettük rá õket a témára. Vagy pedig kivittük õket a WC-be, ott hátul. - Ne hidd, hogy most letérdelek az asztal alá, hogy így szolgáljam meg a vacsorát. - válaszolta a riporter. Baszd meg, te túl ronda vagy ahhoz. Egyébként a kaja itt olyan rossz, hogy fel sem tûnne a különbség..."
Slash, 1988. október
egy mexikói étteremben
-"Álmomban sem jutott volna eszembe, hogy ha majd felnövök, nõfaló kábítós leszek, na meg alkoholista..."
Slash, 1992. május
-"Gőzöm sincs, miért imádják az emberek a Guns N' Roses-t annyira..." Slash, 1990.
-"A hatvanas évek a Rolling Stones-é volt, a hetvenes az Aerosmith-é, a nyocvanas évek meg a Guns N' Roses-é..."
Slash, 1988.
-"A Guns N' Roses, mint együttes teljesen õszinte. Lehet, hogy nem mi vagyunk a világ legjobb zenészei, és biztosan vannak profibb együttesek meg jobb színpadi show-k is. De ha mi színpadon vagyunk 120 százalékot adunk bele, az tuti..." Slash, 1988. december
-"A metálzenét éppen a rondasága teszi vonzóvá. Az ilyen zenének mindig volt egy kis veszélyes árnyalata, egészen az olyan bandáktól kezdve, mint a Stones. A srácok élvezik az olyan dolgokat, amikről tudják, hogy a szüleik nem szeretik, szóval a vad és őrült dolgokat. Ez tette a Guns N' Roses-t sikeressé. De szép nótákat is kell írni, ezek nélkül a visszataszító dolgok szart se fognak érni."
Slash, Hit Parade, 1989.
-"Tényleg utáljuk a Poisont - ez a banda megtestesítője mindannak, amit egy bandában utálni lehet! Olyan fickók, akik a Circus magazinból tanulták a rockot, érted? Láttak pár képet, és azt mondták: 'Hű de frankó, bukni fognak ránk a csajok!' Aztán elmentek bevásárolni, vettek egy csomó ruhát, meg mindenféle szart, meg néhány hangszert is. Fogták a gitárjukat, megtanultak három akkordot, aztán kiálltak a színpadra."
Slash, Smash Hits, 1988.
-"Sok embernek van baja velünk, de csak azért mert irigyek. Mi keményebben és jobban játszunk, mint legtöbben. Mi nem bújunk el a kellékek mögött."
Slash, Smash Hits, 1988.
-"... Az ember lakhat a legdrágább hotelekben, lehet a franc tudja, milyen rocksztár, lehet világhíres, meg minden szar, de amikor az ember bemegy a budiba, a WC papír csak WC papír." Slash, Hit Parade, 1989.
-"Előfordult valaha veled, hogy találsz egy jó kis rockbandát és azt akarod, hogy mindenki azt hallgassa? Terjeszteni akarod, mint egy betegséged, míg végül találsz kb. 300 embert, aki ugyanazt hallja a zenéből, mint amit Te? Így terjed a mi zenénk is és így vagyunk képesek közel maradni a gyökereinkhez. Az utcáról jöttünk és mindegy, hogy merre megyünk tovább, mindig is hűek maradunk a gyökereinkhez." - Press Release, 1987
-"Ha lehetne egyetlen kívánságom azt kérném, hogy folyamatosan legyen Marlboro-m." - Music Connection, 1986
-"Mindenem, amim van elfér két szatyorban: az egyik tele pólókkal, a másik tele farmerokkal. Valaki ellopta azt a szatyrot, amiben a farmerok voltak. A farmer egy olyan dolog, amit éveken és éveken át kell hordani, mire megfelelő lesz és valaki ellopta a FARMERJAIMAT, minden egyes farmert, amim volt, a telefonkönyvemmel együtt, ami számomra a legfontosabb dolog. Olyan, mint egy határidő napló, benne van az egész album, melyik dalt mikor vettük fel, az összes tavalyi megbeszélésem, nomeg száz és száz telefonszám. Ha kellett valamilyen telefonszám - mindegy, ha a Nevenincs Kft.-jé - nekem mindig megvolt a telefonkönyvemben. Azt is ellopták, az utitervünkkel együtt. Egyik este egy csajjal voltam, aki másnap, mire felkeltem lenyúlta a nadrágomat, amiben az irattárcám volt. Egy szál törölközőben kellett interjút adnom. Ennyim maradt." - Mettallix, #4
-"Egy üveg Jack Daniel's minden nap öt éven keresztül, ezt csináltam... Elég rossz reggelente a lélegzeted és tudod, hogy addig nem kefélhetsz reggel, míg meg nem mosod a fogad, ami viszont tök unalmas."
-"Nem azért volt, mert gondjaim voltak a mosdóval. Ez nem hugyhólyag kérdés..." - 1992 május (Slash magyarázza nevének eredetét [londoni szlengben a slash szó vizeletet jelent])
-"Nem, de dolgozom rajta" - Slash-t arról kérdezték, hogy leszopják-e minden nap (1992 május)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
