Guitar one cikk 2.rész

(folyt.)

Guitar One: Mennyire volt nehéz felvenni a dalaitokat?

Slash: Nos valójában nehéz dolog volt, mert a zenénk elég nyers volt és nem akartunk túl sok effektet és hasonló dolgot használni, egyszóval túldíszíteni. Emelett azonban rendelkeztünk bizonyos mértékű szakmai feddhetelenséggel és azt akartuk, hogy tömör, összefüggő legyen. Van egy csomó banda, akik tébolyult hangzást visznek a zenébe. Nos, mi is tébolyodottak voltunk, de össze akartuk fogni az albumot annyira, hogy aztán nehogy darabjaira hulljon szét. Szóval olyan hangzást biztosítottunk, mely úgy tűnt, hogy azonnal darabokra hullik, mégis valahol összefogta, egésszé tette a zenénket.

Guitar One: Milyen volt akkoriban egy átlagos napod?

Slash: Az én létem mindig egy különc "cigány" fajta valami volt, nagyon a zenémhez illő, de minden mástól különböző. Szóval este 11-12.-ig dolgoztam, aztán ki az utcára, találni egy helyet, ahol lóghatok, aztán egy helyet, ahol alhatok, aztán pedig másnap reggel valahogy visszajutni a studioba dolgozni. Ezt csináltam végig a felvételek alatt.

Guitar One: Szórakoztatok a felvételek alatt?

Slash: Ami legfontosabb a Guns munkája során az volt, hogy még a legrosszabb napjainkon is minden egyéb háttérbe szorult annak érdekében, hogy megfelelően tudjuk a felvételeket folytatni. Bizonyos határokon belül "szórakoztunk" [nevet], de nem lehetett mértéktelenül a felvételek alatt, mert ahogy nem tudtál jól játszani, a jelenléted a studioban értelmét vesztette. Egyszóval a studioban egy kis Jack és kávé, de az egész napi munka után mindez érvényét vesztette. Aztán másnap alig tudtál időben megjelenni a studioban, de senki sem szólt rád addig, amíg ez nem volt hatással a munkádra.

Guitar One: És mikor fordultak rosszra a dolgok?

Slash: Először ott volt Steven, akit túlzott drogfogyasztása miatt engedtünk el. Nagy változás volt, de túléltük. De ez erős hatást gyakorolt a - közhellyel élve - az út széléről felkapaszkodott, kölykökből álló csapat bajtársias érzelmeire. Nehéz volt, mert én 20 voltam, míg Steven 21, amikor a banda megalakult. Profi szemléletünk volt, de valójában csak egy csapatnyi őrült kölyök voltunk. Nagyon nehéz volt bármelyikünket is gyeplőn tartani [nevet]. Csak az volt biztos, hogy hányra járunk dolgozni, de utána... Senki sem tudta mi fog történni.
Szóval mikor hozzáláttunk a Use Your Illusion-höz, Matt Sorum csatalkozott a zenekarhoz és ő olyan volt mint mi mindnyájan, szóval ez jó volt. Aztán megcsináltuk ezt a dupla dolgot, olyan sok anyagunk volt. Aztán következtek a nagy koncertek és olyan érzésünk volt, mintha albumkészítés közben koncerteznénk. És még olyan sok dolog várt ránk. Ezért plusz két évig turnéztunk azokkal az albumokkal.

Aztán Izzy is kilépett és túlzottan sok szar dolog történt az úton, a késéssel kezdődő koncertektől kezdve, a botrányokig. Kezdetektől fogva egyszerű banda voltunk és tényleg alig vártuk, hogy reggel felkejünk és estig játszhassunk, erről szólt az életünk. De mikor mindez bonyolultabbá kezdett válni olyan okok miatt, melyek ellen legtöbbünk semmit sem tehetett, szóval az nagy nyomás alá helyezte a zenekart.

Hát nem volt egy "sikeres vadászat"-féle történet, az egész kezdett olyanná válni, mint amit Axl eredetileg tervezett, olyanná, amiről még mi sem tudtunk semmit [nevet]. Amikor a turné véget ért, végiggondoltam, hogy mi jöhet még és rájöttem, hogy teljesen elhidegültem ettől az egésztől. Az, ami összekovácsolt minket nagyon hiányzott, miután elveszítettünk néhány srácot. Az ilyen dolgokat nem lehet visszacsinálni.

Próbáltunk a végsőkig együttmaradni, de Axl olyan zenei irányt keresett, amibe mi nem tudtunk elmélyülni. Végül - mivel ez már nem volt jó móka számomra - elhagytam a csapatot. Ennek következtében Duff is kilépett és Matt-et kirúgták. Most Axl a Guns-t egyedül csinálja. Nem érzek megbánást a dolgok miatt, mert egy lassú, módszeres dolog volt, ami lezajlott. Most arra várok, hogy az új Guns album megjelenjen és legyen valami kézzel fogható dolog, ami megmagyarázza, merre is fordult Axl és, hogy néhány dolog tisztázódjon ezáltal.

Guitar One: De zeneileg valami jó is származott Axl akaratos természetéből.

Slash: Ó igen! Ő az egyik legjobb szövegíró. Még nagyon sokra viheti és ő egy nagyon értelmes, csodálatos fiú. Az egész attól függ, hogy mennyire akarsz vele érzelmi kapcsolatba lépni. Ennek bizonyos részeit néhányan a bandából nem feltétlenül akartak elfogadni. Szóval próbálsz megértő lenni, próbálsz jóbarát, jó csapattag lenni, de ha bizonyos dolgok negatívan hatnak a zenekar tevékenységére, amellett tényleg nagyon nehéz kiállni.

Kíváncsian várom az új albumot, hiszen olyan sok idő telt el, mióta mindez elkezdődött, Axl biztosan sok mindent szeretne elmondani. És lényeges, hogy a zene iránti lelkesedés és energia hitelesen tükröződjön a színpadról is, ez is egy összetevője a rock n' roll-nak. De ez attól is függ, hogy mennyire messze mész el. Az egészet magadénak tudhatod mindaddig, amíg a színpadon vagy - nagyszerű, de mi van akkor, amikor lemész a színpadról [nevet]?

Guitar One: Újra együtt játszottál Izzy-vel. Van valamilyen újabb ötleted, hogy miért illett össze annyayira a zenei stílusotok?

Slash: Ez egy olyan dolog, hogy nem számított, hogy ki jött valamilyen javaslattal, soha nem kellett azzal előjönnöm, hogy "Izzy játszon valamit így vagy úgy". Mindenki a saját stílusában játszott és mi sosem beszéltünk erről túl sokat.

Tegnap este összejöttünk és teljes dalokat raktunk össze zenei alapokból. Ez az egyetlen dolog, amiért együtt játszunk, tudjuk, hogy mit várhatunk egymástól. És ez mindig is így volt. Én kísértem az ő részét és egyben kihangsúlyoztam és ő szintúgy. Kettőnk között ez egyfajta kötődést biztosított. Mindig is barátok voltunk, így együtt lenni egy szobában és játszani számunkta egyszerű dolog.

Guitar One: Mire számíthatunk tőled a közeljövőben?

Slash: Elkészítek egy albumot az anyagból, amit Izzy-vel közösen illetve magam készítek. Más emberekkel is együtt szeretnék működni és összerakni egy albumot egy csomó vendégművésszel, egy király rock n' roll albumot, amin olyan zenészek játszanak majd együtt, melyre senki sem számít.

Guitar One: És végül mi volt a legfontosabb hatás, ami ért mialatt az Appetite for Destruction-t készítetted?

Slash: Meg kellene kérdezned az autókölcsönző vállalatot, amelytől a furgont béreltük, hogy eljussunk a Völgyből Hollywood-ba [nevet]. Egy csomó furgont tönkretettünk -biztosan volt három-négy, amit összetörtünk az éjszaka közepén. Olyan sok kölcsönző cég haragudott meg ránk és volt kész rá, hogy bepereljen minket, de hát nem volt rá módjuk, hogy pereljenek. Ez az amiről az album valójában szólt, Étvágy a romboláshoz. Azok mi voltunk, az egész világ ellen. És azok nagyon király idők voltak, mert ma már nem léteznek...