Slash interjú...

A ’80-as, ’90-es évek kicsapongásainak túléléséről:

„Ó, igen. Néha magam is elgondolkodom rajta. Mindenképpen mázlista vagyok, mert most itt lehetek, noha minden okom meg lenne rá, hogy ne így legyen. Talán valaki vigyázott rám, talán csak szerencsém volt, mindenesetre ma már nem veszem mindezt természetesnek.”

Arról, hogy a Guns n’ Roses valahogy sohasem illeszkedett a ’80-as évek Los Angeles-i közegébe:

„Ahogy a ’80-as évek elkezdődtek, nem volt túl sok zenekar, aki hatással lehetett volna a tömegekre. Én abból táplálkoztam, amit gyerekkoromtól kezdve hallgattam. Aztán a ’80-as években bekövetkezett egy drámai fordulat - a Guns n’ Roses pedig része volt ennek a nagy változásnak. A ’80-as évek eredménye voltunk, az attól való különbözőség képviselői.”

A Guns n’ Roses sikerének méreteiről:

„Eljutottunk egy bizonyos pontra, amikor már óriási volt a sikerünk, de egyben szórakoztató is, másrészről viszont egy kicsit túllihegett is. Én személy szerint nagyon élveztem, figyelembe véve azt, hogy honnan jöttünk és végül hova is jutottunk el.”

„Néha átestünk a ló túlsó oldalára, de szerencsére végül mindig sikerült visszatérnünk a földre. Amikor dolgoztam, soha sem éreztem magam annyira rombolónak, mint amikor nem dolgoztam és ez volt az alapvető probléma, ám erre csak évek múlva jöttem rá.”

A döntésről, hogy 1996-ban elhagyja a zenekart:

„Nagy megkönnyebbülés volt, miután meghoztam a döntést. A ’90-es évek elejétől ez egy nyugtalanító helyzet volt, így megkönnyebbülés volt megszabadulni ettől a tehertől. De akkoriban ez nagyon kemény helyzet volt és lényegében egyedül maradtam a döntésem után. Kemény szakma, elég sokat tanultam belőle és arra is rájöttem, hogy miután kikerültem a Guns n’ Roses búra alól, sokkal óvatosabbnak kell lennem a mindennapi életben – lassan, de rájöttem… Az igazi lecke? Felelősséget kell vállalni azért, amit csinálok és nem szabad megbízni mindenkiben.”

A nagy bölcsességről, miszerint a Nirvana és a Seattle grunge-mozgalom átvette a hard rock irányítását az olyan zenekaroktól, mint a Guns n’ Roses a ’90-es évek elején:

„Ez egy baromság, ami soha nem történt meg. A zenekar tényleg akkoriban oszlott fel, amikor mindez történt, és egy csomó grunge zenekar – melyeknek a nagy részét a Guns n’ Roses ihlette – azt hitte, hogy átvették a hatalmat. Mi tényleg akkor oszlottunk fel, de ennek semmi köze a grunge elterjedéséhez, hiszen még 1994-ben is mi voltunk a legnagyobb stadion-zenekar. Az egész dolognak nem volt semmi köze hozzánk.”

Arról, hogy milyen a mostani turné a korábbi, mámoros időkhöz képest:

„Nincs olyan nagy különbség. Néhány dolog más, de az alapok ugyanazok. Egyértelmű, hogy a ’80-as években is voltak nagyszerű alkalmak, de szeretem azt, amit most csinálok – ez egy rock and roll család, ami a gyerekkoromra emlékeztet.”